Mindig is érdekelt, hogy mi történik, miután két szerelmes szív egymásra talál, és romantikusan ellovagolnak a naplementében. Azonban minduntalan hiába böngésztem a könyvesboltok nőknek szánt polcait az ilyen könyvek után. Aztán jött a Húszezer éjszaka, és azt ígérte, hogy ez a történet ott kezdődik majd, ahol a lányregények véget érnek. Nagy izgalommal vettem hát le a polcról, és lapoztam bele.
Az első oldal mérhetetlen csalódás volt. Miért kell minden kortárs, elsősorban nőknek szóló könyvnek szexszel kezdődnie? Persze ez most elég nagy divat, elegendő csak a Szürke ötven árnyalatára, és az azt követő hasonló műremekekre gondolnunk. De kezdésként miért nem ül hősnőnk például a teraszon a reggeli narancslevét szürcsölgetve, és ismerkedhetünk meg úgy a gondjaival? Helga tulajdonképpen néhány oldallal később ott várakozik majd egy reggeliző asztalnál, és kevésbé szenzációhajhász módon is találkozunk az aggályaival, azonban felütésnek kétségtelenül hatásosabb a széttárt lábai mögül szemlélni esendőségét. Arról nem is szólva, hogy egy elit étterem törzsvendége, aki magában zsörtölődik a személyzet kedveskedő szavain, korántsem biztos, hogy azonnal elnyerné az olvasó együttérzését. Az aktust leíró szavak tárgyilagossága tökéletesen ábrázolja férj és feleség kapcsolatában az intimitás tátongó réseit. Azzal pedig, hogy már az kezdőlapon megjelenik a szexualitás, D. Tóth Kriszta könyve megnyeri magának a szórakoztató irodalomban ma oly trendi erotikus regények rajongóit is. Szerkesztésből tehát mindenképpen jelest érdemel a kötet.
Hibát követ el az, aki a könyv megjelenéséről író bulvárlapok szalagcímeihez hasonlóan szexkönyvként definiálja a regényt, hiszen több annál. A történet szerint Szomjas Helga tizenhárom éve él boldog házasságban férjével, Tomival, két kislányuk van. Saját vállalkozását vezeti, közben még ügyfelei ügyes-bajos magánéleti botlásait is képes kézben tartani, de ahogy haladunk előre az időben, kiderül, hogy a saját életének alakításában nem annyira körültekintő, mint amikor más vár tőle segítséget. Komoly krízishelyzetbe kerül, rájön, hogy nem fordított elég időt magára, és kapkodva próbál mindent bepótolni. A benne élő, ám rég elveszett nagybetűs nő megtalálásának reményében rohan a pesti éjszaka Don Juanjának, Dobner Richárdnak karjaiba. Miután együtt töltenek egy éjszakát, rájön, hogy nem ez hozza meg számára a megoldást. Egyedül képtelen helyrehozni hibáját, a körülötte élők, leginkább a férje, és távol élő barátnője, Panni ébreszti rá, hogy hol kell keresnie a probléma gócpontját: a múltban. Itt kerül a regény középpontjába az addig végig a háttérben húzódó kitűnően megírt családtörténeti szál: Helga nagyszüleinek példaként állított, és főként szüleinek addig nem értett, kétpólusú kapcsolata. Főhősünk leutazik Pécsre, hogy megnyugvást nyerjen gyökereinek valódi megismerésében. Végül az anyjával való beszélgetés az, ami meghozza számára a feloldozást.
A Húszezer éjszaka nem tartozik a magasirodalom remekei közé, de semmiképp sem sorolnám a könnyed szórakoztatóirodalom körébe sem. Az sem kap egyértelmű válaszokat, akit hozzám hasonlóan az érdekel, mi van a rózsaszín köd után. D. Tóth Kriszta könyvével pusztán elmesél egy történetet, miközben folyton neked szegezi a kérdést: Te mit teszel a saját életedért?
(D. Tóth Kriszta, Húszezer éjszaka, Bookline, Budapest, 2014.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: