Hello 2017!

Ugyan általában nem szoktam éveknek és hónapoknak köszönni, de annyira örülök, hogy vége az előzőnek, hogy lelkesedésemben most mégis megteszem. Már nagyon vártam az új évet. Bevallom, 2016 életem legnehezebb éve volt. Három munkahelyet fogyasztottam el, elveszítettem a legkedvesebb nagyszüleimet, és kezdtem elhinni, hogy szürke és unalmas élet vár rám. De tegnap éjfélkor mintha valami megmagyarázhatatlan erő egy csapásra levette volna rólam a terheket, így új lendülettel vagyok képes belevágni az új dolgokba. Nézzük a blog mérlegét az előző évre nézve:

 27 blogbejegyzés

176 kedvelő a Facebookon

4740 megtekintés

1. “azért vagyok a világon, hogy tévelyegjek benne (Potozky László: Éles)

2. Évindító

3. “Alig maradt valami, ami boldoggá tesz…” (Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek)

Ebben az évben szinte megdupláztam a bejegyzések számát, közel félszáz újabb követő csatlakozott hozzánk a Facebookon, és lényegesen több komment és üzenet érkezett, mint a korábbi években. (Top kommentelőm Pálinkásné Szászi Edina volt az idén, neki különösen köszönöm a támogatást!) 

Borzasztó hálás vagyok a visszajelzésekért, és úgy érzem, hogy lassan ugyan, de biztosan haladunk a kitűzött célok felé. 

a VIP Cafébloggerek táborát erősítem. Az év első napjainak feladata lesz, hogy átköltöztessem a már meglévő tartalmat a caféblogra. 

Háttérinfó még, hogy közel 10 év után elbúcsúztam hűséges társamtól, Jamestől. Ő egy gyönyörű Toshiba gép volt, James Joyce után kapta a nevét (beszerzésének idején olvastam a Dublini embereket). Ezentúl Artúrral (egy gyönyörű HP gép) fogom alkotni a bejegyzéseket, és mivel utóbbi szupergyors, remélhetőleg lelkesebben fogok hozzákezdeni az írásnak is. 

Az új bejegyzés hamarosan érkezik. Az előző éves célkitűzéseim nem változtak, igyekszem az összeset megvalósítani idén. 

Írjatok bátran, ajánljátok az oldalt másoknak is!

Beszélgessünk a könyvekről, mert az mindig jó! 🙂

Boldog új évet minden Cseppkönyv-olvasónak!

Jó, hogy vagytok!