Cseppkönyv

Áprilisban itt írtam Jojo Moyes nagy sikerű bestelleréről, a Mielőtt megismertelekről. A Miután elvesztettelek ennek folytatásaként jelent meg – csaknem egy időben az első részből készült filmmel. Az előzményhez hasonlóan ezt is a Cartaphilus kiadó adta ki. (Érdemes figyelmet fordítani a kiadó könyveire, eddig csak magas színvonalú szórakoztató regényeket olvastam tőlük. Mostanában már kifejezetten az… Tovább »

A Kramer kontra Kramer igazi klasszikus. Már gyerekként kinéztem magamnak a könyvet, melynek borítóján Robert Benton filmjének dacos tekintetű Billyje látható. Máig előttem van, ahogy bámul rám a sebhelyes arca a tépett előlapról. (Utólag látom, hogy nem is sebes az arc, csupán az egyik jelenetet mostam össze a borító szakadtságával.) Huszonnyolc évnek kellett eltelnie, hogy… Tovább »

Négy nő, tipikus-kevésbé tipikus problémák és sok csoki. Leginkább így lehetne összefoglalni Carole Matthews Csokoládé-történeteit. A Csokoládéimádók klubja és a Csokoládéimádók diétája ideális könyvek, ha strandra mész vagy ha éppen egy nehéz nap után szeretnél valami könnyed olvasmányt. Bölcsességet és életvezetési tanácsokat azonban ne várj tőlük. Valódi humort is inkább csak a második kötettől.  A… Tovább »

Az amnézia az agy emlékezeti funkcióinak kisebb vagy nagyobb mértékű sérülése. Lehet átmeneti vagy tartós, de bármilyen időtartamra terjed ki, rendkívül megnehezíti a vele küzdő ember életét. A mindennapokban nem is tartjuk szem előtt azt, mennyire fontos az emlékezőképességünk. Akkor tudjuk azt leginkább értékelni, amikor valamilyen betegség vagy sérülés következtében probléma merül fel a működésével… Tovább »

Nem értem, ez a könyv miért nem kapott nagyobb hírverést, hiszen minden megvan benne, amit a mai kor embere keres; szórakoztat, önvizsgálatra sarkall, hogy aztán arra késztessen, változtass valamit az életeden. Harold Fry egyszerű, hatvanötéves nyugdíjas. Békésen éldegél feleségével, élete teljesen átlagos. Semmit nem kell tennie: az asszony minden nap elé teszi a vacsorát, kivasalja… Tovább »

Charity Norman új-zélandi írónőről sosem hallottam korábban, könyvére véletlenül leltem rá az egyik webáruház termékei között. A fülszöveg Jodi Picoult és Joanna Trollope bestsellerszerzők rajongóinak ajánlja a regényt. A kétségtelenül sikerhajhász ajánlás azért is rossz, mert ha az olvasó ismeri az említett szerzőket, már előzetes elvárásokkal indítja az olvasást. Rám ez szerencsés módon nem volt… Tovább »

Ree Drummond könyvére ez év szeptemberében találtam rá, amikor elhatároztam, hogy a blogolás elkezdése előtt megismerkedem a nőknek szóló szórakoztató irodalommal. Mielőtt elkezdtem vezetni ezt az oldalt, kolleganőimmel sokat beszélgettünk olvasásról, és azt láttam, hogy bár nyitottak afelé, hogy olvassanak, a magasirodalom nehezen emészthető számukra egy-egy dolgos nap után. Bár nagyon szeretem a kortárs magyar… Tovább »

Egyetemista koromban, látens kultúrsznobként imádtam arról kérdezgetni laikus embereket, hogy mit olvastak legutoljára. Aztán amikor kérdő tekintettel meredtek rám a kérdés elhangzása után, felvettem a legközömbösebb arckifejezésemet, és őket mélyen sajnálva nyilatkoztam arról, hogy mert én éppen mit. Az egyik munkahelyemen, ahol diákként dolgoztam, volt egy hosszú szőke hajú lány póthajjal, műszempillával, műkörmökkel, rózsaszín ocelot… Tovább »