Cseppkönyv

Beköszönő

Kezdjük talán a legelején. Kislány koromban folyton azt mondták, hogy ha olvasok, nem lehet hozzám szólni, vagyis felesleges, mert úgysem hallom meg. Így is volt. Olvasás közben egy másik dimenzióba kerültem, ahol körülöttem forgott minden, és a dolgok olyanok voltak, amilyennek elképzeltem őket. Iskolás koromban a könyvtár volt a kedvenc helyem. Mezőkövesden nőttem fel, szerintem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!