Cseppkönyv

„…azért vagyok a világon, hogy tévelyegjek benne…”

Potozky László harmadik kötete több szempontból tekinthető meglepetésnek. A fiatal író azzal, hogy nem Erdélyt és a hozzá kapcsolható eseményeket tette meg témájául, függetlenítette magát attól az Erdélyből elszármazott magyar szerzőkhöz kapcsolt sztereotípiától, miszerint a határon túli magyar írók műveikben képtelenek szabadulni a szülőföld élményétől. Ezen kívül úgy irányítja a figyelmet egy, a magyar próza… Tovább »

…Alig maradt valami, ami boldoggá tesz…

…de te azzá teszel. Jojo Moyes Mielőtt megismertelek című könyvéről egy kedves barátnőm beszélt nekem először tavaly nyáron. Nagyon szereti Moyes műveit, és kétségbeesetten kereste a könyvet, mert az 2012-es megjelenése óta teljesen eltűnt a könyvesboltok polcairól. Javasoltam, hogy írjon a kiadónak is, de sajnos nem járt eredménnyel. Szerettem volna neki megtalálni, azonban az én… Tovább »

Most leginkább Sara Lindqvist akarok lenni

1. Mert Sara Lindqvist bátor. 2. Mert Sara Lindqvist minden nap könyvek között lehet.  3. Mert Sara Lindqvist megvalósította az álmát, amit talán még meg sem álmodott addig. 4. Mert Sara Lindqvist a puszta létével megmozgatott egy egész közösséget. A regény elején a lányban látszólag nincs semmi különös. Vézna, unalmas, és jelentéktelen ruhákban jár. Svédországban… Tovább »

Évindító

14 bejegyzés a blogon 130 Facebook követő 1762 megtekintés 6 papír alapú megjelenés (Credo, Könyvjelző, Új Forrás) 1 önálló elemzésgyűjtemény (Napút folyóirat 2015/9 szám melléklete) – még kapható 😉 Számomra ezeket a számokat hozta 2015 irodalmi szempontból. Az elolvasott könyveket nem számoltam. Tulajdonképpen nem is rossz, ha számításba vesszük, hogy közben naponta 9 órát robotoltam… Tovább »

Nem olyan csaj

Lena Dunham könyvét egy volt évfolyamtársam ajánlotta, aki egyébként fiú, és akinek általában adok a véleményére, ha könyvekről vagy filmekről van szó. Valami sztorit mesélt épp, de csak annyi maradt meg belőle, hogy utazott a metrón, szokása szerint olvasott, és takargatni próbálta a könyvborítót a rózsaszín betűk miatt (pedig azok legalább mennek a magenta színű… Tovább »

Bartis és a New York

Az egyik ismerősöm hívott meg a Facebookon a New York Művészeti Páholy eseményére. Kora reggel, félálomban nézegettem az esemény oldalát, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy felöltözzek, és elinduljak dolgozni. Amikor azonban megláttam, hogy Bartis Attila régen várt új regényének bemutatója éppen a születésnapomon lesz, minden rögtön jobb színben tűnt fel. Attól kezdve izgalomtól teli… Tovább »

Önfeláldozás vagy önfeladás?

A Könyvfesztiválról szóló bejegyzésemben már írtam a BOOKR könyvesbolt Ne a borító alapján ítélj! kampányáról, melynek keretében könyveket csomagolnak egyszerű barna papírba, és egy rövid összefoglalót írva a csomagra értékesítik azt. Standjuknál végül azt a könyvet választottam, aminek ajánlója így szólt: „Díjnyertes francia regény a múlt titkairól, pszichothrillerbe oltott családregény. Önfeláldozás vagy önfeladás?” Az összefoglaló… Tovább »

C’est la vie

Susan Loomis Ház a Tatin utcán című könyvét egy barátnőm adta a kezembe, aki Susanhoz hasonlóan maga is jó barátságot ápol a konyhájával, különösen a sütőjével, erről blogot vezet, amit ide kattintva tudtok meglátogatni. Szóval teljesen véletlenül akadt a kezembe ez a könyv, de nagy lelkesedéssel láttam hozzá az olvasásához. Tetszett a borítója, amelyen egy régi ház… Tovább »

Mielőtt elalszom

Az amnézia az agy emlékezeti funkcióinak kisebb vagy nagyobb mértékű sérülése. Lehet átmeneti vagy tartós, de bármilyen időtartamra terjed ki, rendkívül megnehezíti a vele küzdő ember életét. A mindennapokban nem is tartjuk szem előtt azt, mennyire fontos az emlékezőképességünk. Akkor tudjuk azt leginkább értékelni, amikor valamilyen betegség vagy sérülés következtében probléma merül fel a működésével… Tovább »

„akkor ki vagyok én?”

Nem értem, ez a könyv miért nem kapott nagyobb hírverést, hiszen minden megvan benne, amit a mai kor embere keres; szórakoztat, önvizsgálatra sarkall, hogy aztán arra késztessen, változtass valamit az életeden. Harold Fry egyszerű, hatvanötéves nyugdíjas. Békésen éldegél feleségével, élete teljesen átlagos. Semmit nem kell tennie: az asszony minden nap elé teszi a vacsorát, kivasalja… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!