Susan Loomis Ház a Tatin utcán című könyvét egy barátnőm adta a kezembe, aki Susanhoz hasonlóan maga is jó barátságot ápol a konyhájával, különösen a sütőjével, erről blogot vezet, amit ide kattintva tudtok meglátogatni. Szóval teljesen véletlenül akadt a kezembe ez a könyv, de nagy lelkesedéssel láttam hozzá az olvasásához. Tetszett a borítója, amelyen egy régi ház látható, előtte kerti asztallal és székekkel, az ablakokban sok muskátlival. Tündéri környezet. Ráadásul a gasztroregényt Stahl Judit ajánlja, akinek az ízlésében igazán bízom, különösen mióta olvastam az ajánlásával megjelent A lányunk férje című hátborzongató családtörténetet, amiről a blogon is olvashattatok.
A Ház a Tatin utcán egy fiatal amerikai lány nagy kalandjával indul, aki egy évre Párizsba költözik, hogy megvalósítsa álmát, és szakácsmester váljon belőle. Az itt eltöltött idő alatt beleszeret a francia gasztronómiába és a vidékbe, így tíz év elteltével, amikor megbízást kap egy francia szakácskönyv megírására, immár családjával költözik vissza oda. Nem tervezi, hogy házat vesz ezen a területen, mégis beleszeret egy festői normandiai kisvárosba, Louviers-be és a település egyik legrégebbi épületébe. Szerencsére férjének is tetszik az egykori zárda, amit megvásárolnak, és ezzel elindulnak a lakásfelújítással járó otthonteremtés rögös útján. Kezdetben kisebb-nagyobb konfliktusba kerülnek a helyi szokásokkal és emberekkel, akik nehezen szokják meg az idegeneket, végül természetesen minden a helyére kerül, és Susan családjával együtt a francia kisváros életének része lesz.
A Ház a Tatin utcán olyan könyv, amely minden érzékszervedet megmozgatja. Ahogyan Susan leírja a piaci látogatásait, olyan, mintha mi is ott lennénk kora hajnalban a nyüzsgő tömegben. Szinte érezni lehet a friss gyümölcsök és a ropogós kenyér illatát, és már a nevében is oly pompás Vitelotte burgonya göcsörtös felületét. Az egyes fejezetek lezárásaként Susan receptekkel is bemutatja a változatos francia konyha sajátosságait. Bevallom, még egyiket sem próbáltam ki, hiszen eddig nem merészkedtem a magyar konyhán kívüli területekre, de terveim között szerepel, hogy elkészítsem például Brigitte zöldbabsalátáját füstölt kolbásszal és kemény tojással, a Békítő kifliket, valamint Audrey joghurttortáját. Valaha ez utóbbi receptjét elsajátította minden francia diáklány, amelyből számomra az következik, hogy olyan nehéz nem lehet.
Egyébként a könyv valamennyi sora ezt a könnyedséget sugallja, minden, számomra egykor bonyolultnak tűnő dologról. Susan könnyedén vásárol egy romos házat egy olyan vidéken, ahol meglehetősen gorombák a helyiek a külföldről származó vendéggel. Teszi mindezt úgy, hogy nincsen különösebb vagyona, amit a vásárlás vagy a későbbi teljes körű felújítás során felhasználhatna. Nincs a környéken egy rokon, de még csak a nyelvet sem beszéli teljesen tökéletesen. Susan hallgat a megérzéseire, és párja támogatja őt mindenben. Akadnak ugyan nehézségek, de végül mindenen a lehető legjobban jutnak túl. Közben jókat főz, a fellelhető legjobb minőségű alapanyagokból, és rengeteget tanul mindenről. Vele együtt pedig tanul az olvasó is. Nem csak a francia gasztronómiáról, hanem például a szőnyegkészítés és vásárlás művészetéről, de legfőképpen arról, hogy ha figyel, és kihasználja az élet adta lehetőségeket, nem görcsöl rá semmire, hanem tudja, hogy összességében mire van szüksége, és amellett ki is tart, akkor minden álma valóra válik, sőt talán még annál is többet kap.
(Susan Loomis, Ház a Tatin utcán, Kulinária Kiadó, 2004, 298 oldal)
Különösen ajánlom ezt a könyvet, ha tetszett Ree Drummond Tűsarkúban a prérin című könyve, vagy ha éppen – hozzánk hasonlóan- lakásvásárlás előtt állsz, és rettegsz az előtted álló procedúrától. Ez a szöveg garantáltan feloldja a félelmeidet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: