Ő az az írónő, akinek a nevét hazánkban minden ember ismeri. Szabó Magda nehéz erkölcsi dilemmákat tárgyaló, érzelemgazdag regényeinek világából senki nem vonhatja ki magát. Aki egyébként soha nem olvas könyveket, legalább gyermekkorában biztosan hallotta az általa megteremtett Tündér Lala nevét. Műveiben élethosszig tartó szerelmekre, hétköznapi tragédiák miatt megnyomorodó lelkekre és a mindennapok sivárságától szenvedő családokra nyitott ajtót, legendává tett női karaktereket, és megírta saját családjának történetét. Hosszú és szép életet élt, de bármerre is vitte a sorsa, mindig megmaradt annak a debreceni lánynak, aki első éveiben volt. Szabó Magda lenne ma lenne 101 éves. Ez alkalomból összegyűjtöttem 10 olyan dolgot, amelyekben példát mutatott nekünk, olvasóknak.
- Sokoldalúság
Szabó Magda a magyar irodalom szinte minden műfajában alkotott. 51 könyve jelent meg, 10 ifjúsági és gyermekkönyv, 13 regény, 10 drámakötet és színmű, 3 verseskötet. Műveit 42 nyelvre fordították le, 11 könyvéből készült film, és összesen 22 hazai díjat kapott.
- Stílusosság
Az írónő nem csak tehetséges szerzőként, hanem feltűnő jelenségként is emlékezhetünk. Szépsége legendás volt, amely párosult erőteljes megjelenésével és határozott jellemével. Kevesen tudják, hogy szakdolgozatát a római szépségápolásból írta. Korabeli elbeszélésekből kitűnik, hogy ruhatára is kiváló darabokból állt: Gyönyörű csipkeruhái, ékszerei, bundái és tűsarkú cipői voltak. Ruhadarabjai közül néhányat megcsodálhattunk a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt… című, Szabó Magda 100 éves születésnapjának alkalmából rendezett nagyszabású kiállításán, amely 2018. március 4-ig várta a látogatókat.
- A szülőföld szeretete
Szabó Magda 23 éves koráig élt Debrecenben. A városhoz, épületekhez, utcákhoz gyermekkorától kezdve nem csak saját élményei kötötték, hanem korán beleivódott történelme és őseinek múltja is. Szüleivel sokat sétáltak a város utcáin, és meg-megálltak a házak előtt, megtanították arra, melyik épületben milyen magyar költő, író, államférfi lakott és melyik utcában mi történt. Később valamennyi ismerősük alakját megörökítette regényeiben. Itt játszódik például az Ókút és a Régimódi történet. A város címerében látható bárány, amelyre gyermekként gyakran rácsodálkozott, műveinek visszatérő motívuma.
4. A család iránti rajongás
Bár nehezen éltek, emiatt sosem haragudott a szüleire. Rajongásig szerette őket, és saját mitológiát épített köréjük. „Két tündér gyermeke voltam…”- szól sokszor idézett mondata. Tudatosan tanították az elődök tiszteletére, mindig érezte a hozzájuk tartozást, pontosan tudta, melyik tulajdonságában kire hasonlít, illetve mit hordoz génjeiben. Szülei maguk is művészek voltak, sosem olvastak például esti mesét neki, hanem új történeteket találtak ki, és később is meséket szőttek közösen. Nem nyomták el egyéniségét, hagyták, hogy megélje kreativitását.
- Az egyéniség vállalása
Szabó Magda kíváncsi gyermek volt, és nagyon jól tanult. Szabálytalan magyar dolgozatait nem mindig fogadták lelkesen. Egyszer azt a feladatot kapták az iskolában, hogy Munkácsy Ecce homójáról írjanak. Szokatlan ötletét, miszerint a nagy golgotai jelenetről elmélkedve a kép sarkában meghúzódó kutya szemszögéből írt, a tanára váratlan támadásnak, gúnyolódásnak, már-már pimaszságnak érezte. Ifjúsági regényének, a Mondják meg Zsófikának üzenete tulajdonképpen felnőtteknek szól: minden gyermek egy külön egyéniség, nem skatulyázhatók be felszínes benyomások alapján.
- A szerelmet meg kell őrizni
Az írónő 1947-ben ismerkedett meg későbbi férjével, Szobotka Tiborral. Egy év elteltével össze is házasodtak, a legendás Júlia utában vették meg közös lakásukat, majd később egy másik, kisebb lakást is. Szabó Magda minden délután átment oda, és várta, hogy férje bekopogjon hozzá. Vendégül látta egy kávéra, és közben beszélgettek. Évtizedekig ez volt a közös játékuk. A Júlia utcában házasként éltek, ez pedig a viszonyuk színhelye volt. Szobotka 1982-ben hunyt el, halála után az írónő egy évig nem mozdult ki a lakásból, közben befejezte emlékiratait, amely Megmaradt Szobotkának címmel jelent meg.
- Hálásnak lenni
Szabó Magda egy 1969-es tévéműsorban (az adás ma is megtalálható a Youtube-on) mesélte el, hogy soha nem múló hálával gondol az első osztályos tanítónőjére, aki megtanította olvasni és írni. Hiszen az, aki olvasni tud, soha nem lesz magányos, a könyvek enyhítik az egyedül töltött órákat, az írás pedig a mesterségévé vált.
- A baráti hűség fontossága
Az írónő kiváló viszonyt ápolt a kortárs alkotókkal, közülük is különösen Nemes Nagy Ágnessel. Bár teljesen különböző karakterek voltak, számítottak egymás véleményére, figyelték és olvasták egymást. Hosszasan leveleztek egymással, esküvője után Szabó Magda például részletesen leírja Nemes Nagynak, milyen volt az esküvői ruhája. Az írónő azonban elutasította, hogy barátnők lettek volna, a költőhöz íródott Szerettelek én téged, Ágnes című versében leírja, hogy írókként bajtársak voltak, semmiben nem különböztek a férfiaktól, tehát nem lehettek barátnők, kizárólag csak barátok. Szabó Magda műveiben is hangsúlyozza a baráti összetartás fontosságát: egyik leghíresebb regényének, az Abigélnek hőse, Gina az egykeség szuverenitásából a történet végére felismeri a közösségi élet értékeit, összebarátkozik osztálytársaival, és felismeri, hogy közösségben lenni jó.
- Az állatok imádata
„Ember és állat alakja, igénye, teljesítménye teljesen azonos volt a számomra, magamat vagy magunkat se gondoltam többnek, másnak, mint egy civilizált, este fogat mosó farkast vagy hivatalba járó galambot. Heves, soha nem szűnő, inkább erősödő szánalmat éreztem e néma testvérek iránt, akik a maguk sajátos nyelvét beszélték, és nem tudtak megszólalni emberi hangon, nem tudtak védekezni sem, teljesen ki voltak szolgáltatva az emberek jó- vagy rosszkedvének, emberségének vagy embertelenségének. Külsejüket, tollruhájukat vagy a pikkelyeket, vagy az irhát, amelyből szemük rám pillantott, úgy néztem, mint színészen a jelmezt, s meg voltam róla győződve, egyszer majd leveszik, akkor nem marad, csak a húsuk, azonos, mint az enyém, s lesz egy pont, egy pillanat, amikor emberi hangon is megszólalnak majd, csak ki kell várni, meg kell érdemelni” – írta Szabó Magda az Ókútban. Az írónőnek ezt a minden élőlény iránti szeretetét mutatja be az a könyv (Örömhozó, bánatrontó – Levelek a szomszédba), amelyet örököse, Tasi Géza állított össze azokból a hagyatékban fennmaradt levelekből, amelyekben egy kiscica meséli el a szomszédoknak, milyen is íróéknál a macskaélet.
- Bízni az utánpótlásban
Bár Szabó Magdának sosem született saját gyermeke, életművének jelentős részét képezik gyermek-és ifjúsági kötetei, és életének fontos állomása, hogy fiatalkorában évekig tanított. Azt vallotta, hogy „a gyerekek csakugyan olyanok, akikre nyugodt szívvel rá lehet hagyni ezt a szép világot.” Szabó Magda két magyar szerzőt: Háy Jánost és Esterházy Pétert fiaként szeretett. Kölcsönösen becsülték, szerették egymást, leveleztek is.
Ha többet szeretnél tudni az írónő életéről és életművéről, ajánlom Kónya Judit Szabó Magda – Ez mind én voltam című monográfiáját (Jaffa kiadó, Budapest, 2008.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: