Vidéki romantika

Pettigrew őrnagy történetére már régen szemet vetettem. A borító tetszett meg először. Harmóniát sugallt, ami nagyon fontos számomra. Sokáig csak nézegettem, míg végül egy fogorvosi randevú után lett az enyém. Vele töltöttem a lábadozás napjait. Kiváló vigasznak bizonyult.

Lassú, kedves történet, mentes a hatásvadász szexjelenetektől, és a műfaj más köteteivel ellentétben felesleges hobbikat sem tukmál rád (sminkelés, vásárlás). Ugyanakkor a szerelmi történet mögött meghúzódó feszültségek elgondolkodtatnak.

Pettigrew őrnagy szikár, feszes modorú idős ember, aki felesége halála után egyedül tengeti napjait. A történet kezdetén elveszíti öccsét, ami különösen megviseli őt. Ilyen körülmények között találkozik Mrs. Alival, a helyi vegyesbolt özvegy, pakisztáni származású tulajdonosával, aki segít neki, és pártfogásába veszi. Barátság bontakozik ki közöttük, amely később erős vonzalommal párosul. Bimbózó románcukat sem az őrnagy, sem a boltosnő családja nem nézi jó szemmel. 

A történet helyszíne egy angol kisváros, amelyet a tökéletes kisvárosok képmutatása jellemez. A bevándorlókat látszólagosan fogadják be, és rendszeresek a kulturális különbségekből fakadó félreértések. Az angol vidéki társadalomra jellemző az erkölcsök védelme és a hagyományok tisztelete, talán emiatt is tűnik lehetetlennek a beilleszkedés. Mrs. Ali (Jasmina) kívülállóként él a városban. Unokaöccse, aki szintén pakisztáni származású, átvenni készül a boltját, a nőt pedig elhunyt férje családja várja, hogy hozzájuk költözve háztartási alkalmazottként dolgozzon tovább. Az unokaöcs ellenzi a két idős ember kapcsolatát, közben pedig  szerelme miatt vívódik a felelősségvállalás és a vallási tisztaság között. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy utóbbinak már totál lőttek a korábbi cselekedetei miatt, szóval végig nem értettem, mi baja van. Pettigrew folyamatosan segített neki, ő meg állandóan csak hisztizett. 

Mr. Pettigrew fia, Roger is feltűnik a történetben. Felfelé törekvő, sőt, inkább törtető, undorító figura. Semmi más nem érdekli, csak a hatalom és a pénz. Barátnője, Sandy tipikus cicababa. Mindketten érdekes karakterek, üde színfoltjai a regénynek. Imádom a birtokot, amit kinéznek. Sőt, a történet egészének helyszínét. Romantikus, gyönyörű házak között képmutató emberek élnek. Természetesen nekem nem a képmutatás tetszik, hanem az idill.  Az, hogy a gyászolókat meglátogatják és törődnek velük. Létezik golfklub, vannak nőegyletek. Van élet a kisvárosban. 

Alapvetően nem díjazom az olyan regényeket, amelyben idős emberek szerelmi életét taglalják, de ez a regény diszkréten teszi mindezt. Öröm olvasni. Leírásai páratlanok, szinte érzem az orromban a vidéki levegő illatát a vadászatok történeteinek olvasása közben. Látom a kunyhót, ahol az idős emberek elbújnak a kíváncsi rokonok szeme és felháborodása elől. Tetszik, hogy ez a könyv azt mutatja be, hogyan lehet a képmutató és egyre lazább erkölcsű világban tisztán és idillikusan élni. 

Karácsony közeledtével anyukáknak (az enyém épp most olvassa) és nagymamáknak kiváló ajándék, illetve olvassátok bátran akkor is, ha szeretitek a romantikus történeteket, vagy rajongtok Jane Austin regényeiért.

(Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája, Cartaphilus, 2014.)