Áprilisban itt írtam Jojo Moyes nagy sikerű bestelleréről, a Mielőtt megismertelekről. A Miután elvesztettelek ennek folytatásaként jelent meg – csaknem egy időben az első részből készült filmmel. Az előzményhez hasonlóan ezt is a Cartaphilus kiadó adta ki. (Érdemes figyelmet fordítani a kiadó könyveire, eddig csak magas színvonalú szórakoztató regényeket olvastam tőlük. Mostanában már kifejezetten az ő könyveiket veszem le a polcról, ha szórakoztató irodalmat keresek.)
Belátom, legutóbb kicsit elhamarkodottan ítéltem a filmmel kapcsolatban. Azóta megnéztem, és el kell ismernem, hogy nem is sikerült olyan nagyon rosszul. Emilia Clarke az én képzeletemben is összeforrt Louisa Clarkkal. Előzetes sejtésem ellenére kifejezetten passzolt hozzá a szerep. Ha még nem láttátok a filmet, nézzétek meg, érdemes.
De térjünk rá a második részre, amely erős rajongói nyomásra íródott. Az első kötet olvasói mindenáron tudni akarták, hogy mi történt Louval Will halála után. Tulajdonképpen én is nagyon kíváncsi voltam. Az első rész záró képe ígéretes kezdetnek mutatkozott. Párizs, az új parfüm és a kávézó után azt lehetett sejteni, hogy a világ kinyílt a lány számára, és valami csodálatos kezdődött el az őt ért tragédia után. A folytatás azonban nem olyan idilli, mint amilyennek elképzeljük. Az új történet 18 hónappal Will halála után indul: Lou vett egy lakást a megörökölt pénzből, és éppen London egyik repterén dolgozik egy ír bárban. De vajon sikerült-e túltennie magát azon, hogy elvesztette, akit mindennél jobban szeretett?
Louisa a történet kezdetén, egy váratlan baleset miatt egy időre visszaköltözni kényszerül a szüleihez, ahol rádöbben arra, hogy rajta kívül minden megváltozott. Az őt körülvevő emberek élete halad előre. Megjelennek az első kötetben megismert szereplők, Louisa húga, aki időközben befejezi az iskolát, és hamarosan munkába áll, az édesanyja, aki lázasan keresi önmagát, és különböző feminista önkifejező kurzusokat látogat, amivel az őrületbe kergeti az édesapját. A korábbi vőlegénye is feltűnik, akinek új csaja van: meglehetősen szánalmasan próbálja Lou előtt mutogatni azt, hogy neki már sikerült túltennie magát azon, hogy a lány dobta őt. Ez a kötet egyébként sokkal humorosabb, mint a korábbi. A szülők évődéseit olvasva többször hangosan felkacagtam. Egyedül Lou az, aki a múltban él. Miután visszamegy Londonba, csatlakozik a Továbblépők csoportjához, ahol olyan emberekkel tud beszélgetni, akik szintén elvesztettek egy hozzájuk közel álló személyt. A Miután elvesztettelek a továbblépésről szól. Azt fejtegeti, hogy sikerülhet-e egyáltalán a lánynak, illetve magát a folyamatot járja körül.
Lou Will halála után egy csomó teherrel indul, egyrészt meg kell birkóznia a ténnyel, hogy elvesztette élete szerelmét, másrészt azzal az elvárással kell tovább élnie, amit Will helyezett rá: éljen gondtalanul, élvezzen ki minden percet. Ez korábban sem volt erőssége. Tovább bonyolítja a helyzetet az is, hogy Will múltjából felbukkan egy addig ismeretlen személy, aki más irányba tereli Lou életét. A történet tehát egyáltalán nem olyan, amilyenre számíthattunk az első kötet után. Nem egy újabb love storyt kapunk, sőt, nem is egy egyenes irányú fejlődéstörténetet. Lou nem az a vidám, hóbortos lány, akit a korábbi szövegből megismerhettünk. Komoly, felelősségteljes, és kissé szomorú felnőtté érett. Nem hordja már korábbi bohókás ruháit sem. Egy olyan dologgal kell megküzdenie, ami közelebb állhat egy átlagolvasóhoz a korábbi történetnél: Lou gyászol.
A második könyv talán legnagyobb vétsége a címe, amely azok számára is egyértelművé teszi az első kötet végkimenetelét, akik még nem olvasták azt. Bár szorosan összefügg a két történet, mégis az a legjobb, ha elengedjük az elsőt azért, hogy a másodikat megértsük, és élvezni tudjuk.
Olvastam olyan ajánlókat, amelyek összehasonlítják a két kötetben szereplő, Lou szívére pályázó férfiakat. Megítélésük szerint a folytatásban lévő férfi meg sem közelíti Willt, és emiatt a Miután elvesztettelek cselekménye csupán árnyéka az előzőnek. Érdemes összehasonlítani a két történet férfi alakjait? Jojo Moyes ezúttal nem egy sajátos szerelmi történetet állít regénye középpontjába, hanem egy folyamatot, amellyel minden ember megküzd élete során. Ez valóban sokkal vontatottabb sztori, mint bármelyik másik. De ez nem azért van, mert a kötet erőltetetten és nyomásra születhetett, vagy mert férfi alakjai kevésbé vonzók, hanem mert a feldolgozott téma is sokkal nehezebb.
Jojo Moyes ismét jó könyvet írt. A témáért pedig jelen helyzetemben különösen hálás vagyok neki.
Jojo Moyes, Miután elvesztettelek, Budapest, Cartaphilus, 2016, 445 oldal
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: