Szerelem a Városmajorban

Nyáry Krisztián Így szerettek ők címmel megjelent könyvei az elmúlt évek legnagyobb sikerének számítottak. Mindkét kötet negyven magyar író, illetve művész szerelmes történeteit tartalmazza, főként az olyan részekre tér ki, amelyek az iskolai irodalomkönyvekből kimaradtak. 

Bevallom, a könyvek nincsenek meg itthon a könyvespolcon, de még korábban, amikor Facebook-on bejegyzés formájában osztotta meg őket a szerző, én is nagy élvezettel olvastam mindet. 

A Budapesti Nyári Fesztivál keretében a Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott előadás jelentős magyar írók párkapcsolati történeteit mutatta be, csodálatos színművészek: Nagy-Kálózy Eszter, Gryllus Dorka, Rudolf Péter és Simon Kornél tolmácsolásában, megzenésített versek élő zenei kíséretével. A zenés irodalmi időutazás során, melynek házigazdája maga a szerző, Nyáry Krisztián, olyan írók-költők magánéletébe pillanthatunk be, mint például Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, Heltai Jenő, József Attila, Petőfi Sándor, Vajda János, Vörösmarty Mihály és Weöres Sándor. A szépirodalmi szövegek, személyes levelek és a Kaláka zenéi által megelevenedő történetek az érzelmek szövevényes világába vezetik a nézőt, megmutatva neves szerzőink és a szerelem ezerféle arcát. Az előadás előzetesét itt lehet megnézni. 

Mi a szeptember elsejei előadáson voltunk, elég hideg őszi éjszaka volt, az előadás kezdetén a nézők még a teljes nézőteret megtöltötték, azonban a második felében már jelentősen kevesebben voltak, nem annyira az előadás, mintsem a lehűlő levegő miatt, amire nem voltak felkészülve. A koncert-színházat a szerző, Nyáry Krisztián nyitotta meg. Rájöttem, hogy kifejezetten szeretem, ha ő szólal meg egy rendezvényen először. Bár sokszor színpadias, olyan alázattal nyúl az irodalomhoz, mint senki a világon. Külön öröm volt számomra, hogy kifejezetten megkérte a nézőket, hogy az egyes epizódok között ne tapsoljanak, ugyanis utálom, ha valaki a függöny legördülése előtt mániákusan ütni kezdi a tenyerét. Egyszerűen nem illik, szörnyen zavaró, és felháborító, ha ezt valaki nem tudja. Szerencsére itt pont ezért nem fordult elő. A színészek lebilincselően játszottak, a Kaláka szokás szerint nagyon cuki volt. A jelmezek kitűnők voltak, jól kombinálhatók az egyes jelenetek között, így átöltözésre nem is volt szükség. Előfordult ugyan egy-egy kisebb szövegtévesztés, vagy nyelvösszeakadás, de a szereplők közötti összhang könnyen feledhetővé tette őket. Az előadás elején a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy a darabnak íve van, ezt sajnos én nem éreztem. Néhol vontatott volt az egész, de összességében jól éreztem magam. A korábbi kedvenc megzenésített versem (Kányádi: Két nyárfa) helyét kis híján átvette  József Attila Jaj, majdnem című versének átdolgozása. Egyszerűen imádtam. Nem bírtam egy helyben megülni, miközben játszották. Remélem, zárt színházban is játsszák majd az évad folyamán. Mindenkinek ajánlom, nézzétek meg! Biztosan lesz olyan rész, amely elnyeri a tetszéseteket. Ha nem rajongtok a megzenésített versekért, akkor a négy színész játéka elvarázsol, vagy pedig az újonnan megszerzett, eddig rejtve maradt történetek fognak elkápráztatni.