Mindenki kedvence: Mikkamakka

 Ma délután hazajöttem munkából, hirtelen beborult az idő. Rosszul érintett, mert azt terveztem, hogy olvasom egy kicsit a Szent István parkban a legújabb szerzeményemet. (Csodás regény egy angol őrnagy és egy pakisztáni származású asszony időskori szerelméről, bővebben majd írok róla később.) Alig vártam a megtervezett énidőmet. 

De sajnos elkezdett esni. Elhatároztam, hogy megmentem a délutánomat. Eszembe jutott, hogy csinálok egy bodzaszörpöt, hozok be mellé két gofrit (pompás uzsonna!),  leveszem a polcról a jolly joker mesekönyvet: Lázár Ervin Gyere haza Mikkamakkáját.  Ezt jó olvasni, ha rossz napom volt és épp nagyon stresszes vagyok, mindig jó kedvre derít, már az első soránál mosolyra húzódik a szám. Legutóbb a fogorvoshoz vittem magammal, hogy ellazítson. Egyébként is ajánlom Lázár Ervint minden időre. Álmatlan éjszakákra a vizsgaidőszakban vagy akár nyári estéken a hintaágyban olvasni kiváló élmény. Olyan nyugodt. Visszahozza kicsit a gyerekkort. (Bár bevallom, nekem Lázár Ervin kimaradt abból az időszakból.)

Ennek a történetnek Mikkamakka nem annyira szereplője, illetve rejtetten mégis az, folyamatosan jelen van a történetben, hiszen egészen a végéig arra várunk, hogy megjöjjön és rendet teremtsen végre, visszahozza az erdő nyugalmát. A történet elején egyedül vannak tehát Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid, Ló Szerafin, Vacskamati, Aromó és Dömdödöm.

Így indul a mese:

“Hiába, no, az egyik legjobb dolog a világon, süttetni a hasunkat nappal. A nap nem tesz különbséget. Süt boldogra-boldogtalanra. “

Volt már olyan napom, amit ez a két sor mentett meg. Persze van folytatása, a szöveg visz tovább az idillikus napsütötte kicsit álmos és gondtalan világba. Úgy örvénylik, és kerít a saját hatása alá, hogy észre sem veszed.

A fent idézett mondatok Ló Szerafin gondolatai, amit később Vacskamati így gondol tovább:

“-Éppen, hogy nem! Replikázott Vacskamati. -Neked például legalább tízszer akkora hasad van, mint nekem. Ami annyit jelent, hogy rád tízszer annyi napsütés jut, mint rám.”

Az idillt a közeledő rendkívül félelmetes Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon zavarja meg érkezésével. A jötténél már csak az általa hozott hír ijesztőbb. Bejelenti a veszedelmes pomogácsok (ez az elnevezés is mekkora zseniális már) érkezését. De hogy kik azok a pomogácsok, és megérkeznek-e valaha, már nem árulhatom el. Ha szeretnétek magatoknak egy nyugodt órácskát, olvassátok el ti. Érdemes.

Javasolt lelőhely: Antikváriumok, illetve a nyári zárva tartás után újra nyitó könyvtárak fillérekért árusított selejtezett könyvei-az enyémet például a mezőkövesdi könyvárban szereztem 50 forintért

(Lázár Ervin, Gyere haza, Mikkamakka!, Móra, Budapest, 1980. 75.)