Lena Dunham könyvét egy volt évfolyamtársam ajánlotta, aki egyébként fiú, és akinek általában adok a véleményére, ha könyvekről vagy filmekről van szó. Valami sztorit mesélt épp, de csak annyi maradt meg belőle, hogy utazott a metrón, szokása szerint olvasott, és takargatni próbálta a könyvborítót a rózsaszín betűk miatt (pedig azok legalább mennek a magenta színű zoknijához).
A Nem olyan csaj vállaltan önéletrajzi regény. Öt olyan általános téma köré épül a szöveg, amik egy nőknek szóló életvezetési útmutató állandó szereplői. Van itt szex, szerelem, test, barátság és munka. “Húsz vagyok és utálom magam”-indul a regény, és a bevezetője azt mutatja, hogy abszolút tini könyvre számíthatunk, kicsit Adrian Mole-os hangnemben. Aztán már az első fejezet megkérdőjelezi ezt a gondolatot. Lena sokszor megbotránkoztató dolgokat művel, és nem szégyell írni róla. Vállalja a nem éppen hibátlan testét, és extrém ruhákat hord. Kitalálta a plátói együttalvás fogalmát, és sok egyéb más saját fogalmat is alkotott. Olyan gondolatai vannak, amik egy elborult percben másnak is eszébe juthatnak, de talán senki más nem merné azokat leírni, ő viszont igen. Beszél arról a 18 dologról, amit flörtölési szándékkal mondott. Hajmeresztők, de tényleg. Más normális nő a takaró alá bújna még a kósza gondolatuktól is, ő azonban a nyilvánosság elé tárja őket.
 |
| Lena Dunham/ forrás: eonline.com |
Minden fejezetnek saját mottója van. Sokszor valami ismert irodalmi műből meríti azokat (a könyv egyik fő mottója például a Bovarynéből van), viszont találkozhatunk popslágerből vett gondolattal vagy a saját apjának szavaival is. Nem különösebben ismert könyvekből is idéz, amikre véletlenül bukkant egy turkálóban:
“Szürke egerekből lesznek az igazán sikeres nők, mert ők azok, akik el tudják mesélni szeretetlenségük és mellőzöttségük történetét.”
Lena könyve több ponton inspirálja az olvasót, hiszen az, hogy vállalja a saját gondolatait, még ha nem éppen szokványosak is, megerősít minket is abban, hogy mindenféle fenntartás nélkül kiálljunk a sajátjaink mellett. Olvasás közben néha hangosan felnevettem, máskor a szememet forgattam, és nem tudtam eldönteni, hogy egy-egy gondolat közönséges vagy csak merész és provokatív.
” A románc volt az általam ismert legjobb módszer arra, hogy megfeledkezzem a kötelességemről és önmagamról.”
A test fejezetben szó esik a csaknem minden nő számára fontos testsúlykérdésről is. A nem olyan csaj számára a diéta ötbetűs szó, próbálkozott vele, de csak ennyit tud róla, egyebet nem. Néhány oldalon keresztül idéz a naplójából, amiben vezette, hogy mikor és mennyit evett, de szerencsére nem próbálkozik ezzel túl sokáig. Ez a felsorolás rész kifejezetten unalmas, ahogy az a rész is, ahol egy saját, el nem küldött íméljéhez fűz lábjegyzeteket. Viszont azok az oldalak nagyon jók, ahol azt ecseteli, milyen íméleket nem küldött el soha, mi mindent tanult az anyjától vagy az apjától vagy, hogy miért szereti annyira New Yorkot. Lena több oldalt szentel a családjának, a barátainak, és mesél arról, hogyan indította el a karrierjét. Annak ellenére, hogy művészcsaládban él, nem volt egyenes útja a siker felé. Miután elvégezte a főiskolát, a barátnőivel egy bababoltban dolgozott, onnan indították útnak projektjüket, a Delusional Downtown Divast, Kezdetleges ötlet volt ugyan, de az örömteli alkotás kulcsot jelentett a sikerhez.
 |
| Lena és a szülei |
Lena Dunham vicces, bátor és őszinte alkotó. Inspirál azzal, hogy mindent kimond, amit gondol. Érdemes a saját életünkre vetítve is végigjárni a témáit. Garantáltan olyan utazás lesz, amin keresztül sokat nevetünk, tanulunk magunkról, és ha meg nem történt meg, megtaláljuk a szükséges következő lépést önmagunk elfogadásához.
(Lena Dunham, Nem olyan csaj, Bookline, 2015, 304 oldal)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: