
Lena Dunham könyvét egy volt évfolyamtársam ajánlotta, aki egyébként fiú, és akinek általában adok a véleményére, ha könyvekről vagy filmekről van szó. Valami sztorit mesélt épp, de csak annyi maradt meg belőle, hogy utazott a metrón, szokása szerint olvasott, és takargatni próbálta a könyvborítót a rózsaszín betűk miatt (pedig azok legalább mennek a magenta színű…
Tovább »