Az amnézia az agy emlékezeti funkcióinak kisebb vagy nagyobb mértékű sérülése. Lehet átmeneti vagy tartós, de bármilyen időtartamra terjed ki, rendkívül megnehezíti a vele küzdő ember életét. A mindennapokban nem is tartjuk szem előtt azt, mennyire fontos az emlékezőképességünk. Akkor tudjuk azt leginkább értékelni, amikor valamilyen betegség vagy sérülés következtében probléma merül fel a működésével kapcsolatban.
Christine negyvenkét éves, azonban minden reggel azzal a tudattal ébred, hogy huszonéves egyetemista. Valamennyi ébredés után ugyanazzal a döbbenettel vánszorog ki a fürdőszobába, hogy egy nála jóval idősebb, idegen férfival töltötte az éjszakát. A tükörbe nézve sokkolja a kép, amit lát: arca nem a régi, egy középkorú nő néz vissza rá. Az ágyban mellette fekvő férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, és már több, mint húsz éve élnek házasságban. A férfi aztán minden egyes nap magára hagyja, hogy dolgozni menjen, és Christine egyedül marad a kérdéseivel. Egy üzenő táblára van felírva a mindennapi teendője, címszavakban az aznapi házimunka és a vásárolni való élelmiszerek neve. Szörnyen egyhangú élet jelei.
Christine életében vagy egy másik férfi is, akiről Ben nem tud. Ő dr. Nash, foglalkozását tekintve pszichológus. Amnéziára specializálódott, a szakirodalomban találkozott a nő különleges történetével, és elhatározta, hogy segít neki. Ha sikerül áttörést elérni Christine-nél, az számára is szakmai előrelépést jelenthet, hiszen eddig egyetlen terápia vagy kezelés sem segített, a nő állapotában nem történt valódi javulás. Christine minden nap, amikor felkel, elfelejt mindent, ami az előző nap történt vele. Az orvos naplót irat a nővel, mely minden egyes délelőtt segít neki felidézni, amire addig sikerült emlékeznie. A módfelett lassú folyású történetben fokozatosan, az amnéziás nővel együtt ébredhetünk rá arra, hogy az életében senki és semmi nem az, aminek látszik, így a kellemes mese lomhán ugyan, de példás thrillerré változik.
Többnyire igaz a thriller műfajának hőseire, hogy megéreznek egy bizonyos bajt, amely fenyegeti őket, de sokáig nem szembesülnek azzal – így jön lére a feszültség. Christine is érzi, hogy valami nincs rendben, előbb észrevesz egy horzsolást a homlokán, aztán rájön, hogy nem egy autóbaleset következményeként lett amnéziás, ahogy azt Ben állítja, de csak később tudatosul benne, hogy csapdába csalták. Vonatott kezdet után kezdhetünk csak el rettegni, de a döcögősség megbocsátható, hiszen a nővel bármi történik, másnap csak akkor emlékszik rá, ha feljegyzi naplójába.
Az Amnézia a thriller műfaján belül főként a domestic, azaz „háztáji” thriller jegyeit hordozza, melynek speciális eleme, hogy a bűnös az áldozat közvetlen környezetéből kerül ki, például egy szomszéd, ismerős vagy jelen esetben szerető. Ez az alkategória elsősorban a női olvasókat szólítja meg. Elegendő például ugyanezen ágon Gillian Flynn Holtodiglan, vagy az e hónapban frissen, az Európa Kiadónál megjelent Claire Kendal Mindent róladcímű regényére (utóbbiről írtam a Könyvjelző májusi számában) gondolnunk, mely szintén ezt az olvasói réteget veszi célba. A thrillerek lényegi tényezője a bűnügy egyik érintettjének pszichés zavara. A kitüntetett áldozat minden esetben egy nő, a legfontosabb szervezőelv pedig áldozat és bűnös viszonya, ezen belül különösen meghatározó a fizikai konfrontációt megelőző és előkészítő lelki terror és hadviselés.
A sztoriból egyébként film is készült, amit ugyan én még nem láttam, de olvastam a róla szóló kritikákat, melyeknek írói szerint, aki megnézi a filmet, biztosan nem kap kedvet ahhoz, hogy elolvassa a könyvet. Sőt, épp ellenkezőleg, azt kívánja, bár sosem pazarolta volna rá a szabadidejét; nézői ugyanolyan gyorsan el akarják felejteni az Amnézia című mozifilmet, amint ahogyan a történetben Christine az előző 15 évét.
A regény vonatkozásában nem ilyen tragikus a helyzet. Bár nem értem, hogy miért ezt a címet választották a filmhez, és így a könyv új kiadásához is, hiszen az előző magyar címfordítás sokkal kifejezőbb és egyedibb volt – Mielőtt elalszom, szemben a mai tucat címmel, amelyet több más mű is visel. Mindent összevetve a szöveg könnyen olvasható, szórakoztat, és nem készteti az olvasó, hogy filozófiai kérdéseket szegezzen önmagának. Olvasása során a saját életünkre vetítve pusztán annyi maradhat bennünk: milyen jó, hogy ez nem velünk történt.
(S.J. Watson, Amnézia, Budapest, Athenaeum, 2015.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: