Mazur nagyi dicsérete

Egyetemista koromban, látens kultúrsznobként imádtam arról kérdezgetni laikus embereket, hogy mit olvastak legutoljára. Aztán amikor kérdő tekintettel meredtek rám a kérdés elhangzása után, felvettem a legközömbösebb arckifejezésemet, és őket mélyen sajnálva nyilatkoztam arról, hogy mert én éppen mit. Az egyik munkahelyemen, ahol diákként dolgoztam, volt egy hosszú szőke hajú lány póthajjal, műszempillával, műkörmökkel, rózsaszín ocelot mintás cicanadrágban. Neki is feltettem a kérdést, mire lelkesen taglalni kezdte, hogy éppen most végzett kedvenc könyvsorozata, A szingi fejvadász harmadik részével. Kis híján kipukkant belőlem a nevetés, aztán némi szemforgatással kísérve kifejtettem, hogy én bizony semmilyen körülmények között nem olvasnék olyan könyvet, aminek ilyen, vagy ehhez hasonló címe van. Később a lány az egyik legjobb barátnőm lett, és valahogy mégis ráfanyalodtam, hogy kezembe vegyem Janet Evanovich sorozatának első kötetét, amit kisvártatva követett a második, majd a harmadik rész is.

Stephanie Plum, néhai fehérnemű felvásárló (nem is tudtam, hogy létezik ilyen foglalkozás, már ezért megérte beleolvasni a könyvbe), jelenleg munkanélküli harmincas szingli nő összes anyagi tartalékát felélve kénytelen munkát keresni, de egyetlen lehetősége az, hogy beálljon unokatestvére óvadékügynökségébe fejvadásznak. Miközben azokra az emberekre vadászik, akik megléptek a tárgyalás elől, különböző kalandokba keveredik. Hol bombát robbantanak mellette, hol egy véres nőt kötöznek a tűzlépcsőjére, vagy megskalpolnak valakit a közelében. Az összes különös történésben egyedüli közös jegynek Joe Morelli folytonos felbukkanása látszik. Stephanie utálja Morellit, ugyanis a férfi évekkel ezelőtt elcsábította, majd szó nélkül elhagyta őt. A fejvadász lány totál kattant, az összes tipikus szingli tulajdonsággal rendelkezik, amit az amerikai filmek – különösen például a Bridget Jones – megmutattak nekünk. Rendszeresen teszi nevetségessé magát, szünet nélkül bénázik, de ahogyan a jó ügyért és a megélhetéséért harcol, mégis szerethető figura. Macska-egér harcuk Morellivel pedig hozza a nőknek szóló regényekben elengedhetetlen romantikus szálat.

Mégis a mellékszereplők a legjobb karakterek a könyvben, fontos megemlíteni Stephanie családját: apja, az elnyomott férfi figura; folyamatosan hallgat, pusztán néha tesz egy-egy szarkasztikus megjegyzést. Teljesen ki van szolgáltatva a család nőtagjai, különösen felesége, és anyósa akaratának. Mazur nagyi mindhárom kötet legszórakoztatóbb szereplője. Minden érdekli, szinte az összes értékelhető poén a nevéhez fűződik, simán el tudnék képzelni olyan sorozatot, aminek ő a főhőse. Fokozatosan kap egyre nagyobb szerepet a történetben. Az első kötetben folyton kíváncsiskodik, imádja a fegyvereket, az egyik kötelező vacsora során például szétlövi Stephanie aznap szerzett fegyverével a frissen tálalt sült csirkét. A második könyvben, ahol jelentős része van a történetben egy temetkezési vállalkozónak, Stephanie egyik eszköze arra, hogy folyamatosan jelen lehessen a virrasztásokon. A harmadik kötetben, ahol a Burg közkedvelt fagyizó- és cukrászdatulajdonosára vadásznak, már a nyomozás egyik aktív részeseként segít unokájának, egy alkalommal megmenti az életét. Ez utóbbi történetben segítőként jelen van az első kötetben még áldozatként feltűnő Lula, a prostituált is, aki extrém szettjeivel, és felvágott nyelvével mindig felhívja magára a figyelmet.

A szingli fejvadász minden idők egyik legsikeresebb női sorozata, még filmet is készítettek belőle Katherine Heigl főszereplésével. A filmváltozat feledhető ugyan, a könyvet azonban bátran ajánlom mindenkinek, aki egy hosszú munkanap után nem a tévé előtt ülve akar kikapcsolódni, vagy azoknak, akik már rég elfelejtették, milyen hangosan felnevetni egy-egy jól sikerült bekezdés olvasása közben.

(Janet Evanovich, A szingli fejvadász, Ulpius-ház, Budapest,2008)

Javasolt lelőhely: Coop áruházak 399 Ft-os könyvei között megtalálható.