<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Cseppkönyv</provider_name><provider_url>https://cseppkonyv.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Palkovics Bea</author_name><author_url>https://cseppkonyv.cafeblog.hu/author/palkovics_beata/</author_url><title>Válás Krameréknél</title><html>&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/ment-25C3-25A9s.jpg&quot; style=&quot;clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;320&quot; src=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/ment-25C3-25A9s-162x300.jpg&quot; width=&quot;171&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A Kramer kontra Kramer igazi klasszikus. Már gyerekként kinéztem magamnak a könyvet, melynek borítóján Robert Benton filmjének dacos tekintetű Billyje látható. Máig előttem van, ahogy bámul rám a sebhelyes arca a tépett előlapról. (Utólag látom, hogy nem is sebes az arc, csupán az egyik jelenetet mostam össze a borító szakadtságával.) Huszonnyolc évnek kellett eltelnie, hogy levegyem a könyvespolcról. Sokkal több volt benne, mint gondoltam. De nem bánom, hogy ennyi időt vártam, korábban talán nem értettem volna.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Persze filmről már nagyjából ismertem a történetet, noha sosem néztem végig. Tudtam, hogy arra számíthatok, hogy egy anyának elege lesz, elmegy, hogy megvalósítsa álmait, és egyedül hagyja a gyermekét az apjával. Az előbb kétségbe esik, össze-vissza bénázik, majd rájön, hogy jól boldogul, de közben megjelenik a csúnya, rossz, gonosz anya, és magával akarja vinni a fiút.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A filmből teljesen hiányzik annak szemléltetése, hogy milyen úton megy végig az anya, amíg amellett &nbsp;dönt, hogy elhagyja gyermekét, és önmaga keresésére indul. A könyv azonban hosszú oldalakon keresztül részletezi Joanna mindennapjait, egészen a szüléstől indul a történet, de visszanyúl a házaspár megismerkedésének időszakáig. Leírja, hogy nem is volt ez igazából szerelem.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;table align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/szeri.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/szeri.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;forrás:est.hu&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Két ember találkozásából és megalkuvásból létrejött házasságról van szó, akik bár könyvekből maximálisan felkészültek a közös gyerek érkezésére, és a társadalom is ezt a mintát sulykolta beléjük, de fogalmuk sem volt, mire vállalkoztak. Tulajdonképpen nem is ismerték egymást, nem voltak tisztában a másik álmaival és vágyaival. Csak tették, amire az ember az elvárások szerint kódolva van. Aztán az anya ezt felismerte, és az érzés, miszerint nem a saját életét éli, és képtelen megfelelni az elvárásoknak, fojtogatni kezdte. Késő bánat, mert sérülések nélkül már nem lehetett megúszni a dolgot, de úgy gondolta, jobb elmenni, mint egy rosszabb pillanatban kiugrani a tizedikről.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;table align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center&quot;&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/est.hu_.jpg&quot; style=&quot;margin-left: auto;margin-right: auto&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;320&quot; src=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/est.hu_-214x300.jpg&quot; width=&quot;228&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style=&quot;text-align: center&quot;&gt;forrás:est.hu&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Végül is megértem. De most nem az ő tettét kell minősítenünk, hanem a könyvet, illetve ebben az esetben a filmet is, hiszen a történettel összefüggésben a Benton-film megkerülhetetlen. Rendkívül jól sikerült adaptációról van szó, amelyet az elnyert 5 Oscar is bizonyít. Megkapta a film, a forgatókönyv, a rendező, Robert Benton, Meryl Streep,és Dustin Hoffmann is. Sőt, a világ legfiatalabb Oscar-jelöltje volt a Billyt alakító kisfiú. A hetvenes években gyakori volt a válás filmen való ábrázolása. Akkor készült Woody Allen Belső terek, Paul Mazusky An unmarried woman és Pakulni Egy elvált férfi ballépései című filmje is. Benton azonban egy új nézőpontot, a gyermek szemszögét vitte vászonra. A történet nem tökéletes szereplőkre épül, ott van a csak a munkájának élő apa, a szinte szó nélkül lelépő feleség és a rendkívül dacos kisgyerek. Viszont egyikük sem marad meg ezen a szinten, mindannyian fejlődésnek indulnak. A film tökéletesen jeleníti meg ezt az ívet. Az időkorlát, amit az egy estés mozifilm jelent, nem engedi meg, hogy aprólékosan ábrázoljon minden könyvben megjelenő részletet és a szereplők összes emocionális állapotát, de a lényeget visszaadja. Érdemes megfigyelni az apa és Billy reggeli rutinját. Eleinte borzasztó suták, aztán lassanként kifejlődik a köztük lévő megértés. Miután felocsúdnak az őket ért sokkból, befejezik az önsajnálatot, és igyekeznek a legtöbbet kihozni a rájuk nehezedett helyzetből. Benton a szüzsét két részre bontotta. A történet első részében apa és fiú kapcsolatának alakulására, majd később a válás folyamatára helyezi a hangsúlyt.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/apafiafimtett.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;200&quot; src=&quot;https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/apafiafimtett-300x188.jpg&quot; width=&quot;320&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A film főként az apával azonosul, és ahogy már említettem, nem ismerteti a kiindulóhelyzetet és az anya lelki állapotát, igyekszik megérteni őt is. A tárgyalás jelenetben az apát alakító Dustin Hoffmann egy pillanatra érzelmileg azonosul az anyával, és megsajnálja őt. Külön öröm, hogy sem a regény, sem a film vége nem válik túlzottan szentimentálissá. Megérkezik ugyan a happy end, de nem megy át érzelgősen giccses lezárásba. Rendkívül következetes és érzékeny történetről van szó, ritka az ilyen, hogy egy alkotó (legyen szó akár a könyvről, de különösen a filmről) képes arra hogy alaposan körbejárjon egy témát, aztán elengedje.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mindenkinek ajánlom, hogy vegye kezébe a könyvet. Igazi klasszikus és remek történet, &nbsp;amellett, hogy szórakoztat, elgondolkodtat, és esetleg megerősít abban, hogy jól választottál, vagy hozzásegíthet ahhoz, hogy elkerülj egy baklövést.&nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;(Avery Corman, Kramer kontra Kramer, Budapest, Európa, 2012, 270. oldal)&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://cseppkonyv.cafeblog.hu/files/2016/09/ment-25C3-25A9s-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>