1.0Cseppkönyvhttps://cseppkonyv.cafeblog.huPalkovics Beahttps://cseppkonyv.cafeblog.hu/author/palkovics_beata/<div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-idWNnWZ_5_0/VLbc0ZvAkQI/AAAAAAAAAKY/KM4m1Q9wu9w/s1600/keep_calm_mocskos_allat_40_nagy.jpg" style="clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-idWNnWZ_5_0/VLbc0ZvAkQI/AAAAAAAAAKY/KM4m1Q9wu9w/s1600/keep_calm_mocskos_allat_40_nagy.jpg" height="267" width="320" /></a></div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt">„Azt hiszem, akkor járok el tisztességesen, ha máris tudatom az olvasóval, hogy a címben szereplő kutyuskát sohasem láttam, és tulajdonképpen semmit sem tudok róla. Fogalmam sincs, vajon Flokinak vagy Bimbinek hívták-e (ez a két kutyanév jut eszembe arról a városról, ahol az alábbi történet játszódik).” – így indul Márton László <i>Te egy állat vagy!</i> című elbeszéléskötetének első, <i>A kutyuska</i> című novellája. A bizonytalanság, ami az idézett szövegrészben megjelenik, tulajdonképpen az egész történetet jellemzi, illetve nem csak azt, hanem a teljes kötetet is. A narrátor folyamatosan hangsúlyozza, hogy amit elmesél az puszta fikció, amelyet kénye-kedve szerint teremt. Ezzel saját hitelességét kérdőjelezi meg. „Egyre közelebb és közelebb hajolok a nemlétező varjúhoz, ehhez a megnyesett szárnyú fikcióhoz. Ha leírnám a külsejét, akkor egy másik, teljesen érdektelen varjún végzett megfigyeléseimet lopnám el önmagamtól…” (<i>A varjú</i>) Ezenkívül szüntelenül reflektál az írás folyamatára, több esetben különböző prózapoétikai technikák erőltetett alkalmazásával.</div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-xiUmDXde05I/VLbc_HSMrBI/AAAAAAAAAKg/ZbHxW-Rk2g0/s1600/MartoD.jpg" style="clear: right;float: right;margin-bottom: 1em;margin-left: 1em"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-xiUmDXde05I/VLbc_HSMrBI/AAAAAAAAAKg/ZbHxW-Rk2g0/s1600/MartoD.jpg" height="320" width="187" /></a></div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt">Márton László 2011-es Könyvhétre megjelent kötetének – korábbi könyveihez hasonlóan – alaposan kidolgozott koncepciója van. Mind a 10 novellának egy-egy állat a címszereplője, azonban a történetek nem róluk, hanem átlagemberek tragédiáiról szólnak. Minden egyes történettel egy cirkusz új szobájába nyithatunk be, ahol az emberek elvesztették idomárszerepüket, az uralkodószerepet pedig az állatias ösztönök vették át. A szövegekben el van rejtve, bele van ivódva a kiábrándulás –Te nem vagy ember!, hol törölközőbe hímezve (<i>A kaméleon</i>), hol egy beteg ember ismétlődő mondataként (<i>A féldisznó</i>), hol pedig egyszerű szemrehányásként (<i>A papagáj</i>). Az elbeszélések szerkezete is hasonló, bár állandó narrátor nincs, mindenhol E/1 az elbeszélő. <i>A kaméleon</i>ban – a kötetben egyedüli kivételként – egy fiatal nő meséli el párkapcsolatának és kaméleonjának halálát sanyarú családtörténettel fűszerezve. Kiváló érzékkel csinál viccet a szegénységből, például amikor a végrehajtó nevét figurázza ki. A gúny és az abszurd szerzői humor állandó részei a novelláknak, azonban valamennyiben fellelhetők eltúlzott humoros elemek (muflon-teflon). Olyan ősrégi, szakállas viccek ezek, amelyektől még akkor is égnek áll az olvasó haja, ha pusztán a korrajz részének tudja be őket. Az egyes elbeszélésekben megjelenő túlmagyarázás ugyancsak zavaró darabja a kötetnek, elvon a szöveg értékéből és kisebbíti az olvasás okozta élményt, amikor az olvasó kapcsolhatja össze a szövegek bizonyos elemeit. „A gyertyatartót odaállította az asztalka szélére, melyen még mindig ott hevert <i>A sérült</i> című regény javításra váró levonata. Ezt a munkát Viola már nem tudta elvégezni. Ő volt az igazi sérült, őt kellett volna kijavítania valakinek.” (<i>A papagáj</i>)</div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt"><br /></div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-mTuFuml8fUw/VLbdJwhh5rI/AAAAAAAAAKo/2Be86WA7Wf8/s1600/martonlaszlo.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-mTuFuml8fUw/VLbdJwhh5rI/AAAAAAAAAKo/2Be86WA7Wf8/s1600/martonlaszlo.jpg" height="229" width="320" /></a></div><br /><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt"><br /></div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt">A szövegekben – a könyv egészének sajátosságaként – rendelkezésünkre állnak olyan elemek (tárgyak nevei, intézménynevek, újságcím), amelyek segítségével minden történetet el tudunk helyezni térben és időben. Az egyes korok társadalomrajza már-már szociográfiai pontosságú. Ám az elbeszélés nem minden esetben áll meg a leírásnál, hanem társadalomkritikába fordul; <i>A makákó</i> ijesztő és tragikus képet fest napjaink társadalmáról, a kegyetlenségről, tudálékosságról, gyorsan terjedő alaptalan pletykák veszélyéről és a rombolás közösségformáló erejéről. Kettős befejezést kínál: egy véres végzetest és egy félboldogat. Nem ez az egyetlen történet, aminek nincs egyértelmű befejezése, ilyen <i>A varjú</i> is, amelyben valójában semmi nem világos: sem a történet eleje, sem a vége, sem az, ami közben történik, mert csak azt tudjuk meg, mi történhetett volna. Viszont ez még mindig jobb, mintha elvesznénk az asszociációk és élettörténetek tengerében, amit a kötet néhány novellája kínál: bár a könyv alapkoncepciója kidolgozott és logikus, ugyanez nem mondható el az elbeszélések egészéről.</div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 27.0pt">A leghosszabb és az egyik legjobban sikerült történet <i>A papagáj</i>, amely terjedelme miatt akár kisregénynek is tekinthető. Juhász Sára és Pelczer kapcsolatát dolgozza fel, ebbe szövődik bele a kislány sorsa, illetve Shakespeare Othellójának sorozatos szövegbeli említésével felsejlik Sára anyjának, Nagyell Violának szerelmi tragédiája. A kötet kiterjedt intertextuális hálóval rendelkezik, rendszeresen idéződnek meg más szerzők művei az egyes elbeszélésekben. A szerelemre vágyó légikisasszony visszatérő alakja a temetőben (<i>A féldisznó</i>) Krúdy Szinbád-novelláit hívja elő; de előfordulnak vendégszövegek például József Attilától (<i>Az egér</i>) és Petri Györgytől (<i>Az egér</i>, <i>A kaméleon</i>) is. </div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt">A kötet témavilága nagyon széles skálán mozog, de egytől-egyig olyan történésekről mesél, amelyeket a balsors sujtásaként írhatunk le. Erre a gyűjteményre nem jellemzők a boldog véget érő elbeszélések. Mégsem teljesen nyomasztó az ábrázolt világ, a lehangolódástól megmenti az olvasót a szerzői humor.</div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt"><br /></div><div style="line-height: 150%;text-align: justify;text-indent: 26.95pt"> </div><div style="line-height: 150%;text-align: justify">(<span style="font-variant: small-caps">Márton</span> László, <i>Te egy állat vagy!</i>, Jelenkor, Pécs, 2011.)</div>rich