{"version":"1.0","provider_name":"Cseppk\u00f6nyv","provider_url":"https:\/\/cseppkonyv.cafeblog.hu","author_name":"Palkovics Bea","author_url":"https:\/\/cseppkonyv.cafeblog.hu\/author\/palkovics_beata\/","title":"Oszk\u00e1r \u00e9s R\u00f3zsa mami","html":"
<\/a><\/div>
R\u00f3zsa mami, \u00e9n \u00edgy emlegetem a sz\u00f6veget, amir\u0151l ez a bejegyz\u00e9s sz\u00f3lni fog, olyan k\u00f6nyv, amit b\u00e1rhol, b\u00e1rmikor el tudn\u00e9k olvasni, \u00e9s biztos vagyok benne, hogy mindig ny\u00fajtana valami \u00fajat. R\u00f3zsa mami az\u00e9rt is k\u00fcl\u00f6nleges, mert a Szerelmem egyik kedvence, \u0151 aj\u00e1nlotta nekem, \u00e9s t\u0151le kaptam az els\u0151 randijaink egyik\u00e9n, hogy olvassam el. Meggy\u0151z\u0151d\u00e9se volt, hogy s\u00edrni fogok a t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9g\u00e9n. Eml\u00e9kszem, aznap, amikor \u00e1tadta, nagyon sok\u00e1ig s\u00e9t\u00e1ltunk, hajnal volt, mire haza\u00e9rtem, majd\u2019 leragadt a szemem, de annyira k\u00edv\u00e1ncsi voltam, hogy mir\u0151l sz\u00f3l, hogy r\u00f6gt\u00f6n olvasni kezdtem.<\/div>
Oszk\u00e1r, a t\u00f6rt\u00e9net elbesz\u00e9l\u0151je egy t\u00edz\u00e9ves leuk\u00e9mi\u00e1s kisfi\u00fa. Sajnos nem izgulhatjuk v\u00e9gig a boldog befejez\u00e9st hoz\u00f3 gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e9rt az olvas\u00e1s folyamat\u00e1t, hiszen m\u00e1r a m\u00e1sodik oldalon kider\u00fcl, hogy a helyzete menthetetlen, nemsok\u00e1ra meghal. R\u00f3zsa mami egy a k\u00f3rh\u00e1zi \u00f6nk\u00e9ntesek k\u00f6z\u00fcl, de m\u00e1s, mint a t\u00f6bbiek. \u0150 nem fordul el, ha a hal\u00e1lra terel\u0151dik a sz\u00f3: v\u00e9gig Oszk\u00e1r mellett van, seg\u00edt neki m\u00e1s szemsz\u00f6gb\u0151l n\u00e9zni az elm\u00fal\u00e1st. A kisfi\u00fanak k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl t\u00edz napja van h\u00e1tra; R\u00f3zsa mamival egy\u00fctt nevezik ki azt a napot, amikor a gy\u00f3gy\u00edthatatlans\u00e1g bizonyoss\u00e1 v\u00e1lt, Oszk\u00e1r sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1nak. Ezut\u00e1n elj\u00e1tssz\u00e1k, hogy minden egyes nappal t\u00edz \u00e9vet \u00f6regedik a fi\u00fa. A t\u00edz\u00e9ves peri\u00f3dusok esem\u00e9nyeir\u0151l Oszk\u00e1r leveleib\u0151l \u00e9rtes\u00fcl\u00fcnk, amiket szint\u00e9n R\u00f3zsa mami biztat\u00e1s\u00e1ra \u00edr a J\u00f3istenhez. Nagyon meghat\u00f3 levelek ezek egyt\u0151l egyik. K\u00f6z\u00f6s benn\u00fck, hogy mindegyikben arra k\u00e9ri Istent, hogy l\u00e1togassa meg \u0151t. Eleinte \u00fagy k\u00e9pzeli el, mint valami dzsinnt, aki teljes\u00edti a k\u00edv\u00e1ns\u00e1gokat, azonban ahogyan az id\u0151 halad el\u0151re, \u00fagy lesz a hit is egyre er\u0151sebb a fi\u00faban. Oszk\u00e1r hangja nem \u00e9retlen gyermekhang, m\u00e9gis hiteles marad. R\u00f6vid, egyszer\u0171 mondatokban \u00edr: a kisfi\u00fa erej\u00e9nek fogyt\u00e1n, egyre r\u00f6videbbek lesznek a levelek is. \u00c9let\u00e9nek jelk\u00e9pes sz\u00e1zharminc esztendeje alatt sok minden t\u00f6rt\u00e9nik vele, egy valami azonban \u00e1lland\u00f3 marad a sz\u00f6vegekben: a der\u0171. A t\u00f6rt\u00e9net sor\u00e1n bepillant\u00e1st nyerhet\u00fcnk a gyermekk\u00f3rh\u00e1z lak\u00f3inak \u00e9let\u00e9be, ami nem sokban k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik a feln\u0151ttek\u00e9t\u0151l, ugyan\u00fagy szeretnek, vet\u00e9lkednek, \u00e9s k\u00fczdenek, mint b\u00e1rmelyik korosabb ember. Oszk\u00e1r v\u00e9g\u00fcl b\u00e9k\u00e9ben megy el, egy teljes \u00e9let v\u00e9g\u00e9n, amit \u0151 maga \u00e1lmodott meg, \u00e9s \u00e9lt v\u00e9gig.<\/div>
<\/a><\/div>
B\u00e1r amikor el\u0151sz\u00f6r kezembe vettem a k\u00f6nyvet, azt hittem, a m\u00e1sodik oldaln\u00e1l feladom majd a  f\u00e1radts\u00e1ggal val\u00f3 k\u00fczdelmet, de nem \u00edgy lett. M\u00e9g aznap hajnalban v\u00e9gigolvastam. Nem s\u00edrtam a v\u00e9g\u00e9n, de ha akkor megk\u00e9rdezi valaki, hogy milyen volt, nem tudtam volna megsz\u00f3lalni sem.<\/div>
A R\u00f3zsa mami t\u00e9m\u00e1ja nem egyedi, azonban egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 m\u00f3don besz\u00e9l egy olyan k\u00e9rd\u00e9sr\u0151l, amit az emberek t\u00f6bbs\u00e9ge tabuk\u00e9nt kezel. Teszi mindezt az\u00e9rt, hogy amikor letessz\u00fck a k\u00f6nyvet, magunk is \u00e9rezz\u00fck, hogy, ak\u00e1rcsak Oszk\u00e1r, megfejtett\u00fck a rejt\u00e9lyt:<\/div>
\u201eMeg\u00e9rtettem, hogy itt vagy. \u00c9s elmondtad a titkodat: mindennap \u00fagy n\u00e9zz a vil\u00e1gra, mintha el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tn\u00e1d.(\u2026) \u00c9ltem. Reszkettem az \u00f6r\u00f6mt\u0151l, hogy \u00e9lek. Csod\u00e1latos volt!\u201d<\/div>
(Eric-Emmanuel Schmitt, Oszk\u00e1r \u00e9s R\u00f3zsa mami, Budapest, Eur\u00f3pa, 2004, 98 oldal.)<\/div>","type":"rich"}