„Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.” – szól Karinthy Frigyes H. G. Wells-hez írott levelének már-már unalomig ismételt mottója. Az 1925-ben íródott mű óta sokan sokféleképpen feltették maguknak és másoknak is ezt a kérdést. A témának könyvtárnyi irodalma van; mindenki ismerheti például a John Gray által jegyzett Mars és Vénusz könyveket.
De valóban a két nem különbözőségén lenne a hangsúly? Gary Chapman pár- és pszichoterápiai fogalomként megalkotta az öt szeretetnyelvet (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés): ő ebben a látja az emberek különbözőségét. Chapman a személyes szeretetnyelvünket az idegen nyelvekhez hasonlítja. Ha két eltérő nyelvet beszélő ember találkozik, nehezen értik meg egymást. Bár a másik szeretetnyelve tanulható, de nehéz helyzetekben, ha konfliktusba kerülünk, nem mindig megy az átállás. Fontos tehát az, hogy minkét fél ismerje, és meg is értse a másik nyelvét.
Chapman szeretetnyelveket bemutató alapműve – Egymásra hangolva – szintén olvasható magyarul, a Harmattan gondozásában jelent meg. Az imént említett mű bár a házastársi kapcsolatot veszi alapul, bármilyen párkapcsolatra alkalmazható, de létezik különálló, egyedülállókra, gyerekekre, illetve tinédzserekre specializálódott változat is. Az Egymásra hangolva könnyen olvasható, Chapman párterapeuta praxisából vett példákkal tette érthetőbbé az elméletét, melyeket olvasva biztos vagyok benne, hogy mindenki talál olyat, ami rá jellemző. Az AHA-élmény tehát garantált, bátran ajánlom mindenkinek: tanulságos és szórakoztató olvasmány.
Mivel a hivatkozott könyv nagyon tetszett, és fontosnak tartom azt, hogy folyamatosan figyeljek a kapcsolatomra, elhatároztam, hogy olvasok valami mást is Chapmantől. Két könyv között gondolkoztam: 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt vagy Végre egy nyelvet beszélünk (Kommunikáció és intimitás a házasságban). Végül prózai okok miatt a második mellett döntöttem: nem akartam a házasság szóval egyértelműen halálra rémíteni a szerelmemet. J
Már elöljáróban elárulhatom azt, hogy csalódás volt a könyv. Bár a fülszöveg figyelmeztetett arra, hogy a szerző párkapcsolati és bibliai hivatkozásokkal illusztrálja gondolatmenetét, nem vettem komolyan. Arra gondoltam, ha másra nem, ismereteim felfrissítésére tudom hasznosítani a bibliai idézeteket, vagy elmélyíti a hitemet abban, amit el akarok érni, de nem így lett. A Bibliából vett szövegrészletek funkciótlanok, úgy éreztem, csak azért vannak a kötetben, hogy általuk a hívőket is az olvasótáborában tudja a híres terapeuta.
Ha ezen a zavaró tényezőn sikerül felülemelkedni, akkor hasznos a könyv: rendszerezésre mindenképpen megfelelő. Segítségével áttekinthetjük és tudatosíthatjuk hasonlóságainkat és különbözőségeinket, valamint tippeket kaphatunk annak kezelésére is. Chapman először felteszi a rendkívül érdekes kérdést, hogy szerződésre épülő vagy szövetségen alapuló kapcsolatban élünk-e. Felhívja a figyelmet az önismeret fontosságára, aminek fejlesztésére segítséget is ad. Megmagyarázza, hogy miért van szükség intimitásra, és hagy időt arra is, hogy átgondoljuk, hová akarunk eljutni. Csak ezen fontos pontok tisztázása után beszél érzelmi, szellemi, szexuális és lelki intimitásról.
Mindenekelőtt fontos megjegyeznem azt, hogy a könyvben kizárólag párosan használható ötletek olvashatók. Ha valódi változásra van szükség, akkor ahhoz egyedül sajnos nem vagyunk elég: be kell vonnunk párunkat is.
(Chapman, Gary, Végre egy nyelvet beszélünk, Kommunikáció és intimitás a házasságban, Budapest, Harmat Kiadó, 2011, 206 oldal.)
